Kezdjük a legelején, egészen pontosan május 1-én.
Már napokkal ezelőtt tervbe volt, hogy elsején lemegyünk a Dunához, a kis házacskának is csak óriási jóindulattal mondhat tákolmányhoz és pár órát csak élvezzük a családdal a természetet. Ritkán van ilyen, de sikerült megvalósítani a tervet, bár kissé nehezen indult. Csak valahogy fél egy után indultunk. Kettőre értünk ki a természetbe. Nagyon rég pecáztam már egy jót, és az első dolgom volt, hogy felszereljem a horgászbotomat és induljak riogatni a halakat. Nagyon elszánt arccal hajítottam be a csalit a vízbe. Sajnos ez az elszántság fél óra múlva kissé enyhült. Még egy aprócska kapás sem volt. És ez kisebb-nagyobb kivételekkel így volt az elkövetkezendő két órában is. De nem volt baj, jó volt egy pár órára visszamerülni a múltba, amikor még csak azon járt az eszem, hogy vajon kukac a jobb csali vagy a kukorica. Amikor még minden olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnt. Nem kellett azon agyalni, hogy mit hoz a holnap, vagy, hogy mit rontottam el a múltban.
De szeretném, ha most is olyan könnyű lenne minden. Nem, ez túl nagy kívánság! Csak egy picit, egy nagyon kicsit mehetnének gördülékenyebben a dolgaim. Jó lenne, ha nem kellene órákat agyalni a múlt egyes (hibás?) döntésein, és azon rágódni, hogy holnap vagy a következő órában, hogyan csináljam ezt és ezt. Mi a helyes lépés, mi a jó cselekedet. Na, ez szép, a kukacoktól megint sikerült eljutnom a filozofikus kérdésig. Tulajdonképpen erről beszéltem!
A nap horgászat utáni részében szalonnát sütöttünk és jókat nevetünk. Jól telt a május 1-e.
De szeretném, ha most is olyan könnyű lenne minden. Nem, ez túl nagy kívánság! Csak egy picit, egy nagyon kicsit mehetnének gördülékenyebben a dolgaim. Jó lenne, ha nem kellene órákat agyalni a múlt egyes (hibás?) döntésein, és azon rágódni, hogy holnap vagy a következő órában, hogyan csináljam ezt és ezt. Mi a helyes lépés, mi a jó cselekedet. Na, ez szép, a kukacoktól megint sikerült eljutnom a filozofikus kérdésig. Tulajdonképpen erről beszéltem!
A nap horgászat utáni részében szalonnát sütöttünk és jókat nevetünk. Jól telt a május 1-e.
Tegnap az esti órákba, úgy 10 körül a TV2-őn egy kimondottan jó filmet adtak. Na, ezt is fura volt leírni. TV2 és a jó film.
Szóval az 1408 című filmről beszélek, illetve írok.
Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll. Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és a saját szemével fog megbizonyosodni arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről - a hírhedt 1408-as szoba borzalmait nem a képzelet szülte.Port.hu
Jó kis film, elgondolkodtató. A legjobb benne, hogy egy Stephen King adaptáció, és mint olyan az adaptációk sosem ígérnek túl sok jót. De ez most kivétel volt, kellemes meglepetés.
Nem tegnap láttam először, de már annyira nem emlékeztem rá.
A filmben boncolgatják a az elmúlást, a halált, a veszteségeket, a természetfelettit. Vajon van-e élet odaát? ÉS még sorolhatnám
John Cusack nagyon jól játssza a szobában ragadt, cinikus, hitetetlen írót. Hugh Jackman után mára már a második kedvencemmé nőtte ki magát. Érezze magát megtisztelve ezért!
Ma pedig megpróbáltak elcsábítani! Engem! Beszarás!
Történt, hogy a haveromhoz mentem fodrászhoz – ez a fránya hiúság. Na, szóval megérkeztem és a haveromat nem találtam egyedül, egy szőke csajjal beszélgetett. Csak köszöntem és szinte tudomást sem vettem róla, saját gondolataimmal voltam elfoglalva. Beleültem a székbe, a tükör előtt, és nyugodtan tűrtem a fésű fogainak simogatását és hallgattam az olló türelmetlen csattogását. Arra eszméltem, hogy a lány engem néz. A tükörben. Majd nem sokkal később meg is szólalt. Azt kérdezte, hogy miért vágatom le a hajam, hisz úgy is jól néztem ki. Mondtam, hogy hát izé… ööö… és még ilyenek, mire ő csak nevetett. Aztán tovább kérdezgetett, haveromról szinte tudomást sem vett. Amikor készen voltam, megdicsért, hogy tényleg sokkal helyesebb vagyok így. Én meg idétlenül mosolyogtam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az, hogy én próbálok elcsábítani valakit abba már beletanultam, de, hogy engem. Megáll az ész!
Na, mindegy fizettem és eljöttem. Alig, hogy hazaértem, jön az SMS a csajtól, hogy mit szólnék, ha találkoznánk. A számot a haveromtól kérte el.
Mit írhattam volna, hogy másra várok, vágyom? Hogy még vele beszélgettem akkor is számtalanszor eszembe jutott? Nem akartam, hogy még ezt is megtudja rólam, sosem lehet tudni kivel, hoz szembe a sors. Így hát egyszerűen azt írtam, hogy nem az esetem, amivel valószínűleg megsértettem, mert semmi választ nem kaptam, de nem baj, nem érdekel. Nem ő érdekel!
Ma már vasárnap este van, nemsokára kedd. Megint suli, vizsga… Mégis várom, mert találkozunk.
De egyáltalán mit várok a keddtől, ettől a találkozástól? Nem is, ez rossz kérdés. Mit várok tőled? Nem kellene leírnom, mert te is olvasod ezt a blogot, de ha már egyszer elkezdtem.
Mit várok tőled? Valami olyat, amihez fogható eddig még nem történt velem? Valami olyasmit, amit a Szilvási regény hősei is átéltek? Vagy ennél is többet?
Mit kaptam eddig tőled? Pár kedves szót, azt a mosolyt, amit lehet, soha nem fogok feledni. Sok-sok álmatlan éjszakát, ideges pillanatokat a suliban mikor megláttalak. Olyan bizonytalanságba pottyantam, mint még soha. Az ezelőtti sem volt hozzá fogható, pedig azt hittem annál rosszabb már ne jöhet. Da valóban rosszabb a mostani mint az akkori? Hisz csütörtökön milyen jól alakult minden megint. Csak ez az átkozott „optimizmusom” ne lenne. Ez mindent el tud rontani.
De egy ilyen világban egy optimista ember pillanatok alatt kikészül. Huszonegy éves fejjel azt kell mondanom, hogy nem tudok a jövőre optimistán tekinteni. Rohadt egy érzés.
Utolsó kommentek