Élni nehéz

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy. Márai Sándor

Utolsó kommentek

Linkblog

Naptár

június 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

2009.12.12. 00:55 NicK

Beszélgetés+Kész átverés

Életem egyik legnehezebb beszélgetésén vagyok túl. A barátnőmtől jövök...
Történt, hogy úgy két hete elkezdte piszkálni a pénztárcámat, én pedig hagytam hadd játszon vele. Nem gondoltam semmi rosszra. Pedig kellett volna. Benne volt a versed, és amilyen a lányok szeme persze, hogy azt szúrják ki először amit nem szabad. Ezután megint csak olyan történt amit nem kellett volna, kikaptam a kezéből és mosolygva lessemiztem a versed.
Akkor este nem feszegette tovább a dolgot, de láttam rajta bántja. És tegnap kifakadt. Hogy mi az, kitől van, mit keres ott. Tipikus. Én meg elmondtam neki, őszintén. Hogy vers tőled.
Ezt élőben is meg kell beszélnünk. Hát ma megtettük. Hosszú volt és fárasztó. Mindenáron azt akarta, hogy rólad meséljek.
Én pedig meséltem, koránt sem mindent, és őszintén, de azt hiszem még igy is megérezte, hogy nagy szerepet játszottál az életemben és még mindig nem tudlak elfeledni. Sikerült megrikatnom. Pompás. Inkább eljöttem.

Két nappal ezelőtt még tudtam mi lesz. Tudtam, hogy nem szeretem, nem vagyok szerelemes és azt is, hogy szakítani fogok vele. És azt is, hogy téged is el kell valahogy felednem. Már nem a szó szoros értelmében. Mert emlékezni akarok rád, de nem ennyire... hm... hogy is? Ha ránézek egy lányra nem hasonlithatom veled őssze. Basszus, hisz jóformán nem is ismerlek.

De ma minden összekuszálódott. Őt ezzel annyira megbántottam, hogy sirt. Mi történik ha majd megmondom neki, hogy vége. És mikor? Most, így ünnepek előtt? Azt tanácsolták, h minnél előbb, szánalomból ne legyek vele, az egyikünknek sem jó. Igaza van, de akkor is.... Őt is és magamat is átverném azért mert nem akarom megbántani.

És akkor rólad még nem is beszéltem. Eddig is sokszor gondoltam rád, hisz mostanában sokat irtam neked. Most meg, hogy beszéltem rólad még többet fogok. Ez sem jó, túl kellene lépni. Ez sem egyszerű...

Érdekes, akiket igazán szeretnék magam mellet tudni, sosem sikerül. Ez a sors, karma, végzet, fatális véletlen, gyügeség? 
Akármi is, nem egy jó dolog. Jó lenne mindkét csapdából kikerülni, nem túl nagy sebeket ejtve a másikon.

Mindig is olyan életet akartál mint a filmekben. Hát megkapatad, bazdmeg!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://denehamegeri.blog.hu/api/trackback/id/tr611591733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása