Jár az agyam a sok hülyeségen. Nekem mikor hazudták, hogy jó velem, mikor tettek jót az érdekemben? Semmikor! Senki! Nekem meg az mindjárt az az első, hogy valakit meg ne bántsak a hülyeségemmel, beszólásommal, tetteimmel.
Nem kellene ezt csinálnom én is csak emésztem magamat és őt is rántom magammal oda ahol senkinek sem jó, az igaz, rózsaszín köd nélküli világba. Vagy csak az enyém mentes mindenféle ilyentől?
Neked meg legszívesebben azt írnám, hogy ott vagyok holnap a város vonat állomásán a megadott időben. Ha kijössz, én leszek – ha csak percekig is – a legboldogabb, ha nem legalább tudom felejtenem kell. Mindenáron. De ezt sem teszem.
Ma már a második bejegyzés. Az is lehet, hogy nem az utolsó. De ez, hogy ide leírom órákig, percekig használ/használt…
Utolsó kommentek